A gyermekeket azzal védhetjük meg, ha megteremtjük számukra az érzelmi és fizikai biztonságot, mely folyamatosan átszövi gyermekkorukat.
A pedofília egyszerre egy pszichoszexuális fejlődési zavar és egy személyiségzavar is. Van olyan szakmai álláspont, hogy a személyiségzavarok nem terapizálhatók és nem gyógyíthatók. Nekünk a szombathelyi Barnahus-szolgálatban arra van gyakorlatunk, hogy a pedofil elkövető olyan, mintha kettős személyisége lenne: az egyikkel tökéletesen belesimul a társadalom normarendszerébe, mind a munkavégzés, a családalapítás, a gyereknevelés terén, mind a baráti kapcsolatainak ápolásában, és soha semmilyen bűncselekményt nem követ el, semmiért nincs az igazságszolgáltatás által felelősségre vonva. Miközben, szinte a kamaszkor kezdetétől, ez a pszichoszexuális fejlődési zavar működik benne, és próbálja ezt a beteges vágyát kielégíteni, és a kielégítési lehetőségeket folyamatosan keresi. A saját gyermekét bár nem bántja, a pedofil hajlamát idegen gyermekeknél elégíti ki.
A pedofil elkövetők általában beismerő vallomást tesznek – Kaleta Gábor is így járt el. Viszont fontos kiemelnünk, és egyáltalán látnunk: a pedofil nem mutat soha bűnbánatot! Mert a pedofilok általában nem csak a pszichoszexuális fejlődési zavarban szenvednek, hanem a pszichopata személyiségzavarban is. Nem tud szeretni, képtelen rá. Nem szorong a tettei várható következményeitől. És nem tanul a hibáiból. (Ezért is van az, hogy amikor egy pedofil szabadul a börtönből, majd két nap múlva egy szexuális bűncselekmény áldozata feljelentést tesz a rendőrségen, akkor a rendőrök legelőször azt nézik meg, hogy ki az a regisztrált pedofil elkövető, aki az elmúlt napokban szabadult a börtönből, mert a bűnismétlés várható náluk.)
Nem tudom, hogy van-e valamilyen gyógymód a pedofil emberek számára. De őszintén szólva nem is hiszek benne, hogy lenne…
Pont ezért nem beszélhetünk megoldásról, csak dolgok vannak, amiket tehetünk, saját gyermekeink megóvása érdekében. Akiknek nem elég csak a jogait védeni, hanem tettekben megnyilvánulóan kell őket óvni, pl. nem osztva meg róluk tartalmakat a közösségi médiában (legyen az aranyos vagy éppen kínos, amiről szintén tudnánk értekezni egy blogposztban…), és ami mg fontosabb: érzelmi biztonságot adva nekik. Mert a gyermek számára az a legfontosabb, hogy fizikai és érzelmi biztonságban nőhessen fel.
Évtizedekkel ezelőtt egy faluban általában ismerték egymás gyerekeit. A felnőttek védték és védhették is a másik ember gyermekét, szemmel tartották őt. Ez a fajta közösségi háló mára már jobbára szétszakadt, illetve az internetre költözöttfel, de nem is foglalkozunk már ezzel. Pedig milyen fontos lenne ez a fajta erős, fizikailag is tapintható védőháló a gyermek körül! Mert az ártó tényezők az utóbbi évtizedekben csak nőttek és nőttek, például az internet és a darkweb megjelenésével. A szülők viszont nem tesznek azért, hogy a védőhálót akár csak azzal is kialakítsák a gyermekük körül, hogy érzelmileg jobb kapcsolatot ápoljanak a gyermekeikkel, nem beszélve (újra) a közösségi médiában általuk terjesztett tartalmakról…
Ma, amikor a statisztikák szerint minden második házasság válással végződik, a létfenntartását való küzdelem mellett a legkevésbé azzal törődik a szülő, hogy a gyermek mivel foglalkozik a szabadidejében, mit csinál az interneten – örülnek, ha az elhúzódó válási procedúra alatt nem kell még külön a gyermekkel is foglalkozni. Az „elvan a szobájában csöndben legalább”.
A Barnahus-szolgálatban három abuzálási típus polgári peres és büntetőügyeit vizsgáljuk:
- súlyos érzelmi elhanyagolás,
- súlyos fizikai bántalmazás,
- szexuális abúzus.
A tapasztalataink alapján mondhatom, mind a pedofília, mind a szexuális abúzus áldozatai döntően azok a gyermekek, akik érzelmileg sérültek, érzelmileg a család által többé-kevésbé elhanyagoltak. Az áldozat és az elkövető sajnos együtt mozog: az érzelmileg elhagyatott gyermeket találják meg a pedofilok, az online ragadozók. Mert, ha érzelmileg stabil a gyermek, ha szörfözik is az interneten és belebotlik egy ilyen oldalba, ha stabil a kapcsolata a családjával és bármilyen problémával fordulhat a családjához, ezzel a szokatlan jelenséggel, problémával is megkeresi a szüleit. De a gyermekek nagy többsége ma magára van hagyva.
Újra visszatérünk arra, hogy pl. a pedofíliának az a formája, amikor gyermekekről néz a pedofil olyan képeket, melyeken a gyermekek szexuális bűncselekmény áldozatai, felveti azt is, hogy ugyanez a gyermek szexuális abúzus áldozatává válik - a saját családjában.
A pedofil felvételek mögött jelentős százalékban szexuális bűncselekmény áll, mert ráveszik a gyermeket arra, hogy valamit csináljon meg, és erről készítenek videófelvételt, fényképeket. Az ilyen felvételeket nézőknél azért súlyosbító tényező ez, mert nem egy tájképet néz az elkövető, hanem emberileg egy olyan helyzettel azonosul, melyben elfogadja, hogy el lehet követni szexuális bűncselekményeket a gyermekek ellen – és ezeket felvételeket (19 000 darabot) szeretettel és élvezettel nézegeti.
Nekem ez már ugyanolyan bűncselekménynek számít, mintha a ragadozó effektíve el is követte volna a bántalmazást…Azt a bántalmazást, mely egy gyermeknél visszafordíthatatlan károkat okoz, és olyan életre szóló traumát, melynek feldolgozásához rengeteg idő, munka, szeretet és türelem kell.
Én ismerem ezeket a gyermekeket. Nap mint nap belenézek a szemükbe.
Minden felvétel mögött, melyet Kaleta nézegetett, kielégítve a pszichoszexuális fejlődési zavarából fakadó beteges vágyát, olyan hús-vér gyermekek állnak, akiknek a lelke tönkrement az alatt a folyamat alatt, miközben a felvételt készítették róluk. Tönkrement egy életre.
Erről a pszichés traumáról és következményeiről jóval többet kellene beszélnünk! Nem arról van szó, hogy mosolygós gyermekeknek a fényképeit nézegeti (amit szintén nem kellene, hogy tegyen), hanem olyan gyermekek képeit nézegeti és élvezkedik rajtuk, akiket egy életre tönkretett ez a trauma. Amit persze "lehet" tenni, de súlyos büntetés kellene, hogy járjon érte! Nem csoda hát, hogy a társadalom kőkeményen "bünteti" most Kaletát.
És nem kímélik a védőügyvédjét, Mester Csabát sem. Aki különösen méltatlan helyzetbe hozta a szexuálisan bántalmazott gyermekek ügyét (a Fehér Liliom Egyesületben karitatív munkát végez, esetenként jogi tanácsot ad szexuális abúzust elszenvedett gyermekek szüleinek, pro bono), az ügyet, melyet több mint 6 éve képviselünk mi is.
Nem vitatjuk, hogy minden gyanúsítottnak jár az igazságszolgáltatásban védelem, ez egyértelmű. De nagyon nem mindegy, hogy ki teszi azt!
A Barnahus-szolgálatban a gyanúsítottal mi nem foglalkozunk, nem véletlenül! Nem csak hogy a Barnahus-szolgálatba nem engedjük be őket, hanem a lelkünkbe sem. Mert mi mindig a gyermek mindenek felett álló érdekét képviseljük, a gyermek fejével gondolkodunk, aki pedig úgy jön hozzánk, hogy tudja, a Barnahus-szolgálat maximálisan őt képviseli, őt védi. Kommunikációnkban is ezt üzenjük a gyermekeknek: bennünk 100%-ban megbízhatnak!
Ezek után, ha akarnánk sem foglalkozhatnánk a gyanúsítottakkal, semmilyen körülmények között! A Barnahus-szolgálat alapvetése a gyermekek mindenek felett álló érdekének képviselete és a gyermekbarát környezet megteremtése. Mindig, minden helyzetben.
Azok a felnőttek, akik a Fehér Liliom Egyesületnél kerestek eddig támogatást, jogosan érezhetik, hogy becsapták őket: mert aki egyszerre hajlik az áldozatok és a gyanúsítottak felé, az nem csak az áldozattá vált gyermekeket árulja el, hanem az őket védeni próbáló felnőtteket is.
Dr. Lazáryné Illés Mária, a Barnahus Szombathely vezetője
2020.07.09.